Lélekmozaik
Molnár-Kozma Alexandra bIRODALMA
Derűs, szeretetben és önismeretben gazdag új évet, táguló szívet és tudatot kívánok mindenkinek!
Egytől egyig
Pályánk
végtelenné pontosodott, görbülő egyenes.
Időnk a
galaxis abroncsára feszítve
robog, s mi
számot adva menetelünk vele
egytől
egyig. A körmenetnek státusza nincs,
csak
stációja. Felkerekedtünk mind,
haladók és
halandók, először, végül vagy újra.
Választásainkkal
utunkba esnek
árkádok és
árkok, koszorúk babérból, tövisből,
a vállunkról
keresztek.
Szabad
akarattal elhasalhatunk, mint
árnyékunk a
porban, de lehetünk mozgó
derékszögei
földnek vagy betonnak.
Egy-egy
évkanyar olykor a pontatlan kérdőjelünk:
"Semmit sem
haladtunk? Hol az út, amit megtettünk?"
Elfelejtettük
– ezért summázatunk találós kérdés –,
körúton
újraindulás minden megérkezés,
és motivál,
hogy felülkerekedjünk,
s a
számvetésből legyen számtalan aratás.
Hogy azt
vizsgáljuk: egy kört járunk, vagy
választjuk a
kitágulást, növekvő sugárban
magunkba
foglalva a teljességet? És lesz válaszunk:
ez cél, vagy
szubsztanciája a létezésnek?
A számvetés
gyakran ámít,
gúzsba kötheti
lépéseink,
melegágya
csalódásnak, kudarcoknak.
Ami számít: hálával
leszüretelt értékeink,
ha hitet is
vetettünk köreinkbe s önmagunkba.
Karácsonyi mantra
Ne
zsigerzsenírozó idegződések
szokásvezérelt
bábja,
ajándék legyél!
Mint a
szeretet puha pántjával
átkötött
mind-egy életed.
Hisz tudod,
lélekszakadva
kétségbe
esik az adventi várakozás.
Sistergő
retinapecsét
a fényáras
forgatag szemfényvesztése,
egót
perzsel, gálánsan
emészt fel a
karácsonyi láz.
Inkább
szoktasd a szemed
a díszletek
mögötti
magsötétséghez, hogy láss.
Ajándékért
melyik sorba állsz,
jól fontold
meg!
Emitt
szirupos érzékkábulat vonz,
de a
tipródás kínzó, idegbe csíp,
amott nincs
nagy tolongás,
szférák
zenélnek, s a jelenlét
csillagokat szór,
melytől
szikrát kap a szív,
de nem
emészt, hanem rég
elfedett
emlékajtót nyit.
Ekkor az
idegpályákon
egy váltó
átkattan,
s mintha
csillió csengettyű
csilingelné a
hallójáratban:
Ajándék legyél!
Az ajándék te magad legyél!
Önmagadat add!
Elkészült a HetedHét!
Mesés utazásra hívlak, olyan zarándoklatra, amely befelé visz, önmagodba, hetedhét határon túlra. Nem ígérek könnyed kalandozást, mégis mesébe illő élményekre számíthatsz. Mielőtt nekivágsz, bátorságot és elszántságot ne felejts el a tarisznyádba készíteni! Itt minden rajtad múlik, de abban biztos lehetsz, ha megküzdesz sárkányaiddal, szembenézel a próbatételekkel és eljutsz hetedhét országon és az üveghegyen is túlra, tiéd lesz a legnagyobb jutalom: a királyság(od), minden kincsével együtt.
52 hét – 52 állomás. Minden héten egy-egy gyönyörű fotón, inspirációs kérdésen és rövid versen való merengés visz közelebb a célhoz: valódi Önmagadhoz. Ha elakadtál, segítségül hívhatod a QR-kódok táltos paripáit, elrepítenek egy-egy megértést, elmélyedést támogató történethez.
Hálás vagyok az Égieknek, hogy addig noszogattak, amíg végül formába öntöttem és napvilágot látott egy álmom. Köszönöm Istennek az inspirációt, hogy mutatta az irányt, formálta szavaim, igyekeztem a legtisztábban továbbadni a sugallatokat. Óriási köszönet Anikónak (Photos of Ani), gyönyörű fotói nélkül ez a könyv nem született volna meg. És köszönet mindenkinek, aki velem tart az utazáson!
A kötet e-könyvként elérhető pdf és epub formátumban. Ha érdekel, az alábbi űrlap kitöltésével felveheted velem a kapcsolatot.










