Lélekmozaik

Molnár-Kozma Alexandra bIRODALMA

Derűs, szeretetben és önismeretben gazdag új évet, táguló szívet és tudatot kívánok mindenkinek!

Egytől egyig

Pályánk végtelenné pontosodott, görbülő egyenes.
Időnk a galaxis abroncsára feszítve
robog, s mi számot adva menetelünk vele
egytől egyig. A körmenetnek státusza nincs,
csak stációja. Felkerekedtünk mind,
haladók és halandók, először, végül vagy újra.
Választásainkkal utunkba esnek
árkádok és árkok, koszorúk babérból, tövisből,
a vállunkról keresztek.
Szabad akarattal elhasalhatunk, mint
árnyékunk a porban, de lehetünk mozgó
derékszögei földnek vagy betonnak.
Egy-egy évkanyar olykor a pontatlan kérdőjelünk:
"Semmit sem haladtunk? Hol az út, amit megtettünk?"
Elfelejtettük – ezért summázatunk találós kérdés –,
körúton újraindulás minden megérkezés,
és motivál, hogy felülkerekedjünk,
s a számvetésből legyen számtalan aratás.
Hogy azt vizsgáljuk: egy kört járunk, vagy
választjuk a kitágulást, növekvő sugárban
magunkba foglalva a teljességet? És lesz válaszunk:
ez cél, vagy szubsztanciája a létezésnek?
A számvetés gyakran ámít,
gúzsba kötheti lépéseink,
melegágya csalódásnak, kudarcoknak.
Ami számít: hálával leszüretelt értékeink,
ha hitet is vetettünk köreinkbe s önmagunkba.


Karácsonyi mantra

Ne zsigerzsenírozó idegződések
szokásvezérelt bábja,
ajándék legyél!
Mint a szeretet puha pántjával
átkötött mind-egy életed.
Hisz tudod, lélekszakadva
kétségbe esik az adventi várakozás.
Sistergő retinapecsét
a fényáras forgatag szemfényvesztése,
egót perzsel, gálánsan
emészt fel a karácsonyi láz.
Inkább szoktasd a szemed
a díszletek mögötti
magsötétséghez, hogy láss.
Ajándékért melyik sorba állsz,
jól fontold meg!
Emitt szirupos érzékkábulat vonz,
de a tipródás kínzó, idegbe csíp,
amott nincs nagy tolongás,
szférák zenélnek, s a jelenlét
csillagokat szór,
melytől szikrát kap a szív,
de nem emészt, hanem rég
elfedett emlékajtót nyit.
Ekkor az idegpályákon
egy váltó átkattan,
s mintha csillió csengettyű
csilingelné a hallójáratban:
Ajándék legyél!
Az ajándék te magad legyél!
Önmagadat add!


Elkészült a HetedHét!

Mesés utazásra hívlak, olyan zarándoklatra, amely befelé visz, önmagodba, hetedhét határon túlra. Nem ígérek könnyed kalandozást, mégis mesébe illő élményekre számíthatsz. Mielőtt nekivágsz, bátorságot és elszántságot ne felejts el a tarisznyádba készíteni! Itt minden rajtad múlik, de abban biztos lehetsz, ha megküzdesz sárkányaiddal, szembenézel a próbatételekkel és eljutsz hetedhét országon és az üveghegyen is túlra, tiéd lesz a legnagyobb jutalom: a királyság(od), minden kincsével együtt.

52 hét – 52 állomás. Minden héten egy-egy gyönyörű fotón, inspirációs kérdésen és rövid versen való merengés visz közelebb a célhoz: valódi Önmagadhoz. Ha elakadtál, segítségül hívhatod a QR-kódok táltos paripáit, elrepítenek egy-egy megértést, elmélyedést támogató történethez. 

Hálás vagyok az Égieknek, hogy addig noszogattak, amíg végül formába öntöttem és napvilágot látott egy álmom. Köszönöm Istennek az inspirációt, hogy mutatta az irányt, formálta szavaim, igyekeztem a legtisztábban továbbadni a sugallatokat. Óriási köszönet Anikónak (Photos of Ani), gyönyörű fotói nélkül ez a könyv nem született volna meg. És köszönet mindenkinek, aki velem tart az utazáson! 

A kötet e-könyvként elérhető pdf és epub formátumban. Ha érdekel, az alábbi űrlap kitöltésével felveheted velem a kapcsolatot.