Blog
Belső zarándoklatom gyümölcsei prózahéjban
"... a szív tudja az igazat"
- Döntöttél már? - puhatolózott a Szív.
- Még nem! Mondtam, hogy ne sürgess! - válaszolta ingerülten az Agy. - Múltkor is elkapkodtam. Hiába sóhajtozol, ezúttal nem fogom elhamarkodni! Ha korábban máshogy döntök, talán most nem itt tartanánk.
- Miről beszélsz? Ott tartunk, ahol kell. Ha kevesebbet agyalsz, megspórolhatod a fejfájást, az idegeskedést, és néhány álmatlan éjszakát. De az utat nem rövidíthetjük le. Gondolj csak bele, mennyi tapasztalattal lennénk most szegényebbek!
- Ha a gödrökből való kimászásra gondolsz, hát, köszönöm, szívesen kihagytam volna. Már azt hittem, odaveszek. Odalett az erőm, és mennyi időt elvesztegettem!
- Épp azáltal lettél erősebb, hogy sikeresen kimásztál! - állapította meg a Szív. - Az idő pedig - mint már korábban említettem - relatív. Attól függ, mivel töltöd meg. Ha nem agyalnál annyit, hanem inkább élveznéd, amit éppen csinálsz, megajándékozhatnád magad az időtlenség élményével.
- Ne zavarj már! - horkant fel az Agy. - Szeretném végre mérlegre tenni az eshetőségeket. Ezen múlik minden. Ha most jól döntök, nem lesz több szenvedés, akkor majd élvezni fogom a pillanatot.
- A pillanat most van, nem pedig majd lesz - jegyezte meg a Szív. - Tisztában vagy vele, hogy éppen a hezitálással és a mérlegeléssel korlátozod a lehetőségeidet? Az eshetőségek száma szinte végtelen. Amivel éppen összhangban vagy, az jelenik meg tapasztalási lehetőségként. Ha az aggódással vagy egy hullámhosszon, ne csodálkozz, ha gödrökkel tarkított utakon haladsz.
- Akkor mégis hogyan kerülhetném el az akadályokat?
- Épp ez az, ne akard elkerülni! Ne gondolj semmilyen problémára, egyszerűen csak haladj az úton annak biztos tudatában, hogy minden úgy jó, ahogy van! Nem történik semmi sem, ami ellened lenne, kivéve saját magad.
- Jó, jó, de mit tegyek, ha útkereszteződéshez érek, mint ahogy most is? Hogyan dönthetek jól?
- Ne agyalj azon, hogy jól döntesz-e, vagy sem! Engedd el a kifogásokat! Ha rám hallgatsz, én mindig mutatom az utat, amelyen haladva követ a boldogság. Szóval eldöntötted már, hogy hiszel-e nekem?
- Még át kell gondolnom. Mi van, ha tévedsz?
- Eddig a saját fejed után mentél, és láthatod, mi az eredménye.
- Hát jó, meggyőztél! Rád bízom magam. Mutasd, merre menjünk! - adta meg magát az Agy.
- Meglátod, összefogva mennyivel felszabadultabban haladunk. Add a kezed, vezetlek, te pedig élvezd az utazást! Tudd, bármi is jön szembe, az Te magad vagy. Mindenben önmagadat tapasztalhatod meg. A döntés okafogyottá válik, ha megérted: a végtelen sok tulajdonképpen EGY.