Az első X

(F)Anyaságom ma egy évtizedes jubileumához ért. Számvetettem gyakran az évek alatt, kérdezgettem magamtól, legidősebb almám milyen szélvihar sodorhatta ennyire messze, a többi almácskát is magával sodorva. Pedig hányszor elmondtam neki: "szelíd almának nagy a becse, vadnak kevés". Igyekeztem minta(f)anya lenni, átadni az értékeket, amiket fontosnak tartok. Mégis hibáztam. Hibáztam, mert ítélkeztem, mert elvárásaim voltak, mert irányítani akartam, merre essenek, megmondani, milyen almák legyenek. Néha még szégyenkeztem is a megfelelni vágyás miatt, "madarat tolláról, almát fájáról".

Ma csak annyit mondok tízéves almámnak: Légy önmagad! Én abban segítek, hogy megtaláld és megismerd, ki is vagy. Ne hidd el, mit mondanak rólad mások, ne akarj hasonlítani senkire, még arra a fára se, akinek ágain serkentél! Találd meg értékeidet, azt, amiben különleges vagy! A számtalan út közül te választod ki, melyiken szeretnéd megtapasztalni önmagad, melyik szolgál örömödre. Nem választhatok helyetted, de segítek meglátni, amilyen valójában vagy: egyedi és különleges. Szeretlek és szeretni foglak, bármelyik utat is választod!