Blog
Belső zarándoklatom gyümölcsei prózahéjban
Sültgalamb L'Étterem
- Sikerült választani?
- Ugye most csak viccel? Már több mint fél órája leadtam a rendelést! Éhes vagyok! Mennyi ideig várjak még?
- Az nem rajtunk múlik!
- Tessék? Talán elfogyott a specialitásuk? Mondhatták volna, akkor mást rendelek! Sült csirkéjük van?
- Sült? Az nincs.
- Hogyhogy nincs? Ez nem egy étterem? A cégéren az áll: "Sültgalamb L'Étterem"!
- Valóban. A szlogenünket is olvasta? "Ne várd, süsd!"
- Ezt mégis hogy értsem? Akkor a többi vendég mire vár?
- Ők a halogatók. Tétlenül várják, hogy magától megoldódjon a helyzet. Talán abban bíznak, valaki majd megszánja őket.
- És amott néhányan mit keresnek annyira?
- A kifogásokat. Ha nem szeretne hozzájuk csatlakozni, odavezetem a galambdúchoz, és kiválaszthatja az Önnek tetszőt.
- Tessék? Mit csináljak egy élő galambbal?
- Amit óhajt! Minden szükséges eszközt biztosítunk.
- Nekem kell végeznem vele?
- Ha nem szeretné élve elfogyasztani, alighanem.
- Megsütni is nekem kell? Milyen hely ez?
- Ez az élet! Olykor olyan dolgot is meg kell tennünk az eredményért, amire - úgy érezzük - képtelenek vagyunk. De nyugodjon meg, a cél nem szentesíti az eszközt! Ha a szíve mást diktál, választhat pazar veteményesünkből is.
- Azért jöttem, hogy sült húst ebédeljek! Ne jöjjön már a salátáival!
- A sült galamb nem repül csak úgy a szánkba. De ha teszünk érte, minden lehetőség adott, hogy kiváló eredmény süljön ki belőle.